Kovászna a Kárpátok kanyarulatában, a Berecki havasok lábánál, 550 – 560 méter tengerszint fölötti magasságban fekszik, az azonos nevű patak völgyében mintegy 9 kilométer hosszan.  Az ezer borvíz-forrás városaként ismert település első írásos említése 1548-ból való, az 1567-es lustrában 61 kapuval szerepel. Neve szláv eredetű, jelentése savanyú (kvaszna = savanyú). A föld mélyéből felbukkanó savanyú (szénsavas) vizek a régi időkben is ismertek voltak, első vegyi elemzésükről 1773-ból maradtak fenn adatok.

A múlt század közepéig Kovászna Orbaiszék legnagyobb községe volt, 1952-ben nyilvánították várossá.

Kovászna jelenleg az ország egyik legjelentősebb fürdővárosa, vonzerejét gyönyörű fekvése, az itt található ásványvizek és mofetták jelentik.  A fürdőgyógyászat  mellett a város gazdasága az élelmiszeriparon, állattenyésztésen és mezőgazdaságon alapszik.

Közúton Sepsiszentgyörgy megyeközpontól 35, Kézdivásárhelytől 19, Brassótól 60, míg Bukaresttől 250 km távolság választja el. Vasúton a 404-es vonal érinti, Sepsiszentgyörgytől 29, Kézdivásárhelytől 15 és Berecktől 37 kilométerre van.

Csomakőrös

Kovászna fürdővárostól délnyugatra, a Körös patak völgyében fekvő református falu. Ezt a települést  1904-ig csak egyszerűen Körösnek nevezték, ám ekkor nagy szülöttére való örök emlékezésül Csomakőrösre keresztelték.

Szerény jövedelmük kiegészítése céljából a 20. század elejéig a kőrösiek szitakészítéssel foglalkoztak. Keresett cikk volt a lófarok és a szitakávának való, bog nélküli fenyőfa. A műmalmok elterjedése e nagy türelmet és ügyességet igénylő mesterség megszűnését eredményezte, helyette azonban az 1920-as évektől kezdődően egy másik jövedelemkiegészítő mesterség, a forgácskalap-készítés honosodott meg a faluban. Néhány asszony ma is készít forgács-fonatokat és kalapokat.

A falu neve az itt született Kőrösi Csoma Sándor (1784--1842) Kelet-kutató révén vált ismertté. Emlékét a helybeliek nagy tisztelettel és büszkeséggel őrzik. Születésének, majd halálának 150.  évfordulóján a várfallal kerített református templomban emléktáblát helyeztek el, 1969 óta a tibetológia megalapítójaként számon tartott tudósra a település központjában mellszobor (Orbán Áron műve) emlékeztet. 1990-ben a kovásznai székhelyű Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület a helybeli művelődési ház két termében a nagy utazó életútját és munkásságát bemutató kiállítást rendezett be, majd Csoma egykoron leégett szülőházának telkén megépítették az elképzelt szülőház hasonmását. Ebben emlékszoba és egy korabeli székely szobabelső kapott helyet.

Nemcsak az utókor hálás társadalma, hanem a természet is megalkotta a maga emlékművét, ugyanis az egykori Csoma bennvalón két hatalmas diófa dacol az évszázadok viharaival. A kései utódok azt tartják, hogy ezek még látták az árnyékukban játszadozó Sándort.