A Gyergyói-medence Szár nevű hegye alatt több mint valószínű már a XIII. században település feküdt. A település élete a XV. századtól szorosan egybeforrt a Lázár nemesi família életével. Mára Szárhegy Székelyföld egyik művelődési központjává vált. Műemlékeiben szerencsésen párosul a klasszikus gótika, a reneszánsz és a barokk formavilága az egyszerűségre törekvő népi hagyománnyal, sőt ezek az műemléképületek a korabeli nyugat-európai stílusirányzatoknak szinte legkeletibb képviselői.

A Lázár várkastély 1450 és 1532 között több szakaszban épült. A 1631-ben bővítették, bástyákat és védőfalakat építettek hozzá és pompás reneszánsz udvarházzá építették ki. A Székelyföld egyik fontos katonai-közigazgatási központja lett. Itt töltötte gyermekévei egy részét Bethlen Gábor fejedelem. 1658. szeptember 6-án itt győzte le a Gábor diák vezette székely csapat a betörő tatárokat és moldvaiakat. Az elesetteket a falu alatti Tatárdomb alá temették. Az eseményre 1908-ban elhelyezett emléktábla emlékeztet. 1665-ben Lázár István egy darab földet adott a ferenceseknek, ahol kápolnát építtetett nekik. 1669-ben a Csíksomlyóból idejött Kájoni János (itt temették el 1687-ben) új épületet emeltetett, amely 1707-ben és 1748-ban leégett és csak 1752-re lett kész. 1707-ben Acton császári tábornok a várkastélyt felgyújttatta, amely után csak egy ép bástyája maradt. Ezután Lázár Ferenc állíttatta helyre. 1748-ban újra leégett, de ismét helyreállították, végül 1842-ben egy tűzvészben dőlt végleg romba. 1872. május 22-én a kolostor is újra leégett, de újjáépítették.

A faluban Erdély egyik legértékesebb reneszánsz kastélya, a Gyergyói-medence legfontosabb és egyben egyetlen római-katolikus kolostora és kolostortemploma, egyetlen középkori plébánia temploma található, amleynek szentélye ma is őrzi a gótikus stílusjegyeket, művésztábora és szobortelepe van, valamint méltán híres a szárhegyi káposzta, amit Szárhegyikumnak is nevezhetünk, hiszen messze földön ismerik.