„Szovátában egy megbecsülhetetlen természeti kincset ajándékozott a természet a vármegyének. A vármegye érdeke volna, hogy ez a kincs egy perczig se heverjen tovább parlagon, hanem gyümölcsözzék a szenvedő emberiség, s a természet játékaiban gyönyörködő közönség javára”

(Hankó Vilmos: Székelyföld /1896/) 

 Ahol a Görgényi-havasok vulkanikus láncolatának nyúlványai összeolvadnak a Küküllő fennsíkjának dombjaival ott találjuk az erdélyi gyógyászat fellegvárát –Szovátát. A ma világhírű fürdőhelyet gyógyítóhatásúként már egy 1597-es oklevélben említették. Szubalpesi klímájával, számos sós tavával Szovátát nőgyógyászatai, csont-és izomrendszeri, szív és érrendszeri, emésztőrendszeri endokrin bántalmak, valamint poszt-traumás állapotok kezelésére ajánlják.

Szováta a Keleti-Kárpátok délnyugati vonulatának lábainál a Görgényi-havasok árnyékában fekszik, mint Sóvidék legnagyobb települése és egyetlen városa a Kis-Küküllő felső folyása mentén. 1952-től város, és hozzátartozik Illyésmező – a fakitermelők által egykor létrehozott tanyavilág – a nyaralóvá átalakult Kopács, és az egykori sorfalu, Szakadát.

A szovátai sós források gyógyhatásait a legrégibb idők óta ismerték a környékbeliek. Az idegenből jött fürdőzők a szovátai lakosoknál szálltak meg. Számukra először 1844-ben emelt épületet Simén György és Tolnai János. 1860-ban a bögözi származású, Veress József a Sósárokban cölöpgátat épített majd kiépítette a tíz lakószobás Géra-fürdőt. 1872-re a Géra-fürdőtelep öt darab ötszobás épületre bővült. Aztán a fürdőalapító bevonta fürdővállalkozási körébe a Fekete-tavat, amelynek partjára fürdőkabinokat épített, létrehozva a róla elnevezett Veress-fürdőt, a századvégre az első szállodák is felépültek, a Fekete-tó körül fürdővillák létesültek.