Természetvédelmi övezetéről, a Rétyi-nyírről híres háromszéki székely község Sepsiszentgyörgytől tizenkét kilométerre, keletre, a Feketügy teraszán, a Dobolyka-tető lábánál. A települést voltaképpen két falu: Réty és Komolló alkotja. Utóbbi 1964-ben egyesült Réttyel.

1334-ben Reech néven említik először. A falu déli végében neolit-, bronz- és vaskori leletek kerültek elő. A Feketeügy jobb partján 10. századi telep és temető volt. Temploma 13. századi eredetű, 1857-ben bővítették és átépítették. Egykori védőfalából csak a torony maradt meg. A faluban 1615 és 1716 között 9-szer tartottak széki gyűlést. 1910-ben 903 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Sepsi járásához tartozott. 

Komolló

A Feketeügy jobb partján fekvő Réty és Komolló két egymással szinte egybeépült falu. Közigazgatásilag e két telpülést 1964-ben Réty néven egyesítették, ez azonban nem járt tudatbeli azonosulással, a sajátos rátyi és komollói öntudat a lakosság körében továbbra is megmaradt.

A településtől nyugatra, a folyó teraszán található a Székely Nemzeti Múzeum régészei által feltárt római castrum, melynek építési idejét a Kr. u. 2. század második felére teszik.  Az előkerült leletek alapján minden valószínűséggel egy hispániai légió állomáshelye lehetett. Innen ellenőrizték az Ojtozi-szorosnak tartó római utat.  Innen nem messze egy kettős falú középkori  vári is állt, melynek falait a szájhagyomány szerint a brassó—ojtozi országút építéséhez hordták el.

Komolló református  temploma a 15 századbanm épült, később többször átépítették, aminek következtében eredeti alakját elvesztette. Tornya 1824-ben épült, 1906-ban újították. 

Egerpatak

A Feketeügy felé siető Szacsva patak völgyében fekvő település nyugatról a Rétyi-nyírrel határos. A közigazgatásilag Réty községhez tartozó falucskától délkeletre, egy felszántott dombocska tetején egykor vár állott, melynek emlékét a Fergettyűvár helynév őrzi. A mai református templom az 1700-as években épült. Egerpatak iskolája feltehetően 18. századi. Vitkai József  tanító 1798-ban került Egerpatakra. Két fia, József és Zsigmond honvéd századosok voltak az 1848/49-es szabadságharcban. Az 1830-as években, Salamon József tanítóskodása idején az iskola olyan hírnévre tett szert, hogy a háromszéki nemesi családok tagjai is itt taníttatták fiaikat.

A falu jeles szülöttei közül említést éredemel Balykó Elek (1810//1895) székely huszár, aki A vándor székely emlékezései címmel megírta ifjúkori kalandozásait. Kéziratát a Székely Nemzeti Múzeum könyvtárában őrzik.

Bita

Réty községhez tartozó falucska, határában ömlik a Feketeügybe a Bodoki-havas keleti oldalából eredő Besenyő pataka. Határát a felsőháromszéki vasútvonal szeli át, s ennek köszönhetően a személyvonatoknak itt megállóhelyük van. 

A falu északi határában lévő tó a Kovászna vizének egykori meandertava, melyről a néphit azt tartja, hogy feneketlen. A temető szélén egy öreg nyárfa vonja magára a figyelmet. A temetőben lévő erdei fenyőket 1896-ban, a magyar honfoglalás ezredik évfordulója alkalmából telepítették.

Híres családja volt a falunak a Szabó família. Ennek leszármazottja a neves fametsző és grafikus Gy. Szabó Béla (1905--1985). Itt született Baikó Lajos (1830--1885) naplóíró honvéd százados, a magyar szabadságharc kiemelkedő alakja.

Szacsva

A Bodzai-hegyek és a Háromszéki-medence találkozásánál, a Szacsva patak völgyében fekvő település közigazgatásilag Réty községhez tartozik. A Téglás árka és a Vár-patak által közrefogott hegy ormán Szacsva várának maradványai láthatók. A régészek által feltárt 46x34 m átmérőjű, tojásdad alakú, mésszel rakott falmaradványok és a kapubástya arra utalnak, hogy a középkorban a környék lakóink ez a vár nyújtott menedéket.

A református falu műemlék temploma kívülről késő barokk  stílusjegyek őriz, belsejének északi falán azonban nemrég a Szent László- legenda részletét ábrázoló falfesmény töredéket tártak fel. Ez a templom középkori eredetére utal. Mennyezetét 1761-ből való, késő reneszánsz festett kazetták díszítik.

Az innen származó Szacsvai család Mihály nevű tagja Bethlen Gábor fejedelem kapitánya volt. Utódai, a Szacsváról elszármazott György és András alapították a család lécfalvi és esztelneki ágát. Közülük Szacsvai Sándor (1752--1815) Pozsonyban 1780-ban a Magyar Hírmondó szerkesztője, majd a Magyar Kurír alapítója volt; Szacsvay Imre (1818--1849) ügyvéd, politikus a negyvennyolcas szabadságharc vértanúja.