"haszmann Pál" Múzeum Cernat (Csernáton)

Ajánlott objektum

A község egyik nevezetessége a Haszmann Pál Múzeum, melyet alapítójáról, Haszmann Pálról neveztek el 1999­ben. Az intézmény a Damokos Gyula­féle kúriában és annak parkjában, illetve kertjében kapott helyet. Az udvarház a 17–19. században épült, neoklasszicista külsejét 1831­ben nyerte el. Az 1950–1970­es években teljesen elhanyagolva, állagában leromolva, „gazdátlanul” élte végnapjait, amikor múzeumlétesítés céljára az akkori állami és helyi vezetők kijelölték és átadták. A több mint kéthektáros terület lehetőséget teremtett a skanzen létrehozására. A múzeum
1973. február 25­én nyitotta meg kapuját.

1. Az alapkiállítás a Damokos­kúria hat termében kapott helyett, azóta is folyamatosan bővül, változik, átrendeződik. Nagyon fontos és tanulságos részét képezi a község és a vidék szellemtörténeti, művelődéstörténeti személyiségeinek, illetve a község nagy szülöttjeinek életét, munkásságát bemutató kiállítás.

2. A múzeum udvarán feltárt, másfélezer éves, ritkaságszámba menő, földbeásott kőtűzhelyes lakás is azt bizonyítja, hogy a nagyközség a térség egyik legjobban ismert területe régészeti szempontból. A szabadtéri részlegen az ősi székely, vegyes temető képét mutatják be a betelepített fejfák, keresztek, kő sírjelek. A kéthektáros kertbe áttelepített székely házak, kapuk, a vízimalom, a székely népi építészeti örökség egy­egy sajátos típusa skanzen jelleget kölcsönöz az intézménynek. A székely házakat fából, sátortetővel építették, zsindellyel födték. Ezek többosztatú, sarokereszes és tornácos székely háztípusok, amelyeket Háromszék különböző településeiről költöztettek át a múzeum kertjébe. A házak korabeli bútorzattal, berendezéssel, tárgyi emlékanyaggal, eszközökkel a régi falusi élet hangulatát idézik. A Nagypatak völgyében számos vízimalom működött. A múzeumba betelepített Orosz Simon­féle kétköves vízimalom vagy kásás malom a Nagypatak mentén, a Csókás­feredő irányában bal felől a legfelső malom volt.

A múzeumudvaron számos, formájában és színében is eltérő méhkaptár hívja fel magára a figyelmet. Akadnak köztük polcokra állított, vesszőből font és betapasztott kasok, gyékénykasok, különféle méretű keretes kaptárok, emberalakot formázó fűz­, jegenye­ és hársfa­köpűk, faodúk. Székelyföldön nagy hagyománya van a székelykapu­állításnak, a múzeum skanzenjében megőrződött pár jellegzetes, régi kötött kaputípus, amelyek több mint kétszáz éves voltukból és művészi faragásukból adódóan különleges muzeális értéknek számítanak.

3. A szabadtéri részleg egyik látványossága a mezőgazdasági szerszám­ és gépkiállítás. A gyűjtemény legrégebbi darabjai a 16–17. századi ekepapucsok, faásók, favillák, faboronák, fahengerek, díszített kapák, sarlók, lószerszámok, kengyelek, zablák, csengettyűk és harangok. A 18. századból fagerendelyes, domború kormánylemezes, vaspapucsos ekék, vágógereblyék,cséphadarók maradtak fenn. Sokféle eketípus, borona, henger, kapálógép, burgonyapergető mentődött meg az utókornak. A múzeum talajművelő gépgyűjteményének ékessége a falu nagyszülötteként számon tartott, ’48­as ezermester, Végh Antal által tervezett és gyártott Végh­féle vaseke.

A kiállítás érdekességei közé tartoznak még a különálló herefejtők, ebből hat látható a gyűjteményben, ugyancsak a fenti gyárakból kerültek ki, de lencserosták, a két világháború között használt műtrágyaszórók, hazai és külföldi gyárak magtisztítói, szelektorai is gazdagítják a múzeumot.

A gyűjtemény másik nagyobb csoportja: az egyhengeres – álló vagy fekvőhengeres –, Diesel és benzines, kisteljesítményű, két, négy, hat, nyolc lóerős motrok, amelyekből negyvenöt darab tekinthető meg. A korabeli traktorokból négyet őriz a múzeum: egy 1922­es, amerikai, petróleummal működő Fordson traktort és egy McCormick traktort, valamint két magyar gyártmányú Hofherr–Schrantz–Clayton–Shuttleworth traktort. A gyűjteményben még vashengerek, perjetépő boronák, küllős kapák, kaszáló­ és kapálógépek, marokrakó aratógép, arató–kötözőgép, burgonyapergetők, múlt század eleji tárcsás boronák, burgonyafüllesztő, különböző lencse­ és csigarosták, szecskálógépek is szerepelnek.

4. Látványos és értékes kiállítási anyagát képezi a múzeumnak a magyar öntöttvasművességet bemutató kiállítás. Az országban elsőként létrejött, az egykori magyar öntödék termékeit bemutató csernátoni gyűjteményre a látogatók ragasztották a Kályhamúzeum nevet. Ez a zömében öntöttvas kályhákat bemutató anyag a 19. század második felében virágkorát élő vasöntészet művészi igénnyel megformázott emlékeit vonultatja fel, amelyek a történelmi Magyarország ma már jórészt határainkon kívül eső területén működő egykori vasöntödékben készültek. A magyar és ezen belül is az erdélyi magyar öntöttvasművességet bemutató kiállításon a gömbölyű kályha, oszlopkályha, szögletes kályha, reggeli kályha, reggeli szekrénykályha, huzamkályha, szabályozható töltőkályha, kabinetkályha, jancsikályha, karikás kályha, köpenykályha szép típusait tekintheti meg a látogató. Összesen 78 kályha látható a Damokos ­kúria boltíves pincéjének három helyiségében kiállítva. A legrégebbi darabok a 17–18. századból valók, nagyrészük a 19. századból, a magyar öntöttvasművesség fénykorából.

5. Háromszék rádiózási múltja címmel 2004 ben nyílt meg a múzeum rádiókiállítása, amely a rádiókészülékek sokasága mellett Morse­távírót, kis telefonközpontot, tucatnyi telefont, hat gramofont, négy patefont, számos magnót, televíziókészüléket és bakelitlemezt vonultat fel. Európa minden országa, ahol gyártottak rádiókészülékeket, képviselve van rádióvevő és ­adó készülékeivel. A leghíresebb gyárak közül megemlíthetjük a magyar Standardot, Oriont, Videotontvagy a holland Philipset, a német Grundigot, Telefunkent, a cseh Teslát, ezek egy­két darabja gazdagítja a gyűjteményt. A legkorábbiak a Philips és az Orion gyárakban készült, kristálydetektoros, fülhallgatós készülékek az 1920–30­as évekből.