Feneketlen Tó Tomesti

A Feneketlen tó keletkezéséről legenda kering a környékbeliek között. Mivel a domokosiaknak is részük volt a templomépítésben és minden falunak nem volt papja, ezért Szenttamásra jártak misére az emberek. Egy idő után már nem kellett más faluba járjanak a domokosiak, de a templomból azért igényelték a részüket. Lejöttek a domokosiak, hogy vigyék el a harang ütőjét, hogy a szenttamásiak ne tudjanak harangozni, de a szenttamási harangozó eldugta a harangütőket. Mikor a két falu előjárói beléptek és megkérdezték hová dugta el az ütőket, a harangozó azt mondta, hogy „itt süllyedjek el ha nálam vannak”. Abban a pillanatban megremegett a ház és épp, hogy ki tudtak menekülni az urak, a ház elsüllyedt és ennek a helyén keletkezett egy feneketlen tó. Így mesélik a domokosiak ezt a történetet, legendát. A domokosiak úgy mesélik, hogy a vége az ők javukra csendüljön. A szenttamásiak variánsa abban tér el, hogy ők úgy tartják, hogy a harangozó megunta a harangozást és azért rejtette el a harangütőket. Természetesen a legendának nincsen valóságos alapja, viszont a régi összejöveteleken szívesen mesélték az emberek.

Ami viszont valóban igaz, hogy a Feneketlen tó ott van Csíkszenttamás határában, a Csonka torony közelében. Egy 12-15 méter átmérőjű tavacska, amelynek a hőmérséklete télen, nyáron 16 C fok. A néphit szerint, ha a Domokoson található föld alá tűnő patakba, búvópatakba Domokoson beledobnak egy récét a Feneketlen-tóban jön ki. Szintén a helyik elbeszélése, hogy éjszaka a tó környékén hallani lehetett egy nyöszörgő hangot a tó mélyéről. Szerintük a harangozó nem találja lelki nyugalmát és az ő jajveszékelése hallatszik. Orbán Balázs így ír a tóról: „Ezen 70 lépés kerületű víztükör egyike legdúsabb és legszebb forrásainknak, közepén buja tenyészet vízi növényekkel és apró égerfákkal benőtt úszó szigetecske van, mely a szél fuvalmára most ide, most oda úszkál, forog és lengedez csudás bokrétaként gazdag színezetű virágcsokraival. A Feneketlen tónak már széle is két-három öl mély, de mondják, hogy közepén 50 öles kötéllel sem érték el a fenekét. E szép tavacskából a Hővíznek nevezett patak folyik ki (bár belé csak kis vízér szalad) s ezen patak oly vízdús, hogy az innen negyed órára lévő faluban már malmot hajt, s oly hévmérsékletű, hogy télen sem fagy be soha.”